Ha fáj az élet kínja,
S lelkednek is méreg,
Arcod ráncokba bújik…
Kemény már, mint a kéreg.
Edzette idő, s
Éveidnek száma,
Tarsolyod fájdalommal teli,
Nincs balzsam rája.
Megfáradt kis kezed
Öledben öleled…
Ujjaid görcsös ágak,
A semmi csak keresed…
Az a pajkos fény…
Még ott csillog szemedben,
Keresem benne ami nincs,
S kezed a kezemben..
4 hozzászólás
Kedves Helena!
Nagyon szép emlékezés.
Igazán tetszett.
Üdv: József
Kedves Helena!Meghatóan szép sorok.Örülök,hogy olvashattam.Üdv!Taliana
Köszönöm, hogy olvastatok. Üdv. Helena
A kezek,mesélnek, a kezekből olvasni lehet, a kezek sajátossága egyedi!
Szeretettel:Selanne