arcok és mámorok,
érzések és pásztorok
kísérte rögös utamon,
lelkemet elhagyom.
Miért?
hogy már ne bántsatok,
ihol ezen alkonyon,
s vérbe fúló nappalon,
könny sírjon arcomon.
Ezért!
hát akkor azt mondom,
rátok sem lesz gondom,
de hitemet vállalom,
perceimet fájlalom.
Tessék!
1 hozzászólás
Hová lett ez az ifjú, aki ilyen érdekes gondolatokat fektet le verseibe?
Kata