Nyugalom van pihen a nyár
kiskabátján színkavalkád
kertek és a bokrok alján
szivárvány jár víg Canossát
szégyenli a vad mámorát
de nem tudja még a módját
hogyan élje túl az órát
amikor majd az ősz veri
az elmúlás betekeri
könnyű gyolcsban elszenderül
levélágy lesz majd legfelül
ráülnek a kusza évek
parancsolnak és nem kérnek
hó alatt tán szép lesz álma
icipici pöttöm vágya
szeresse őt mindig a Nap
kerülje az ádáz harag
eső verje de csak langyos
messze legyen vihar hangos
aztán jöjjön újra tavasz
akkor hamar erőre kap
beragyogja a kék eget
megkapva a retúrjegyet.