még magát is magasból szemléli,
de hogy miért írnak mások is verset,
abszolut nem érti.
Fürkész szemekkel azt kutatja,
hol, s kiben találhat végzetes hibát,
s valaki másként szemléli a világot
sértve érzi magát.
Beleköt játékos, hobo rímelésbe,
s abba is, mi másnak roppant érdekes,
szerinte egyedül írni, és költeni
csak neki érdemes.
Aprócska kis tehetséget dédelget,
s próbálja zsenivé növelni magába',
nem veszi észre, hogy sűrűn belefullad
saját képzavarába.
Súlyos gondolataiba beleszédül,
homloka azért gondterhes, és borús,
közben könnyedén lefricskáz valakit,
hisz ő a koszorús.
S ha végül mégis netán tükörbe néz,
s a babért a fején ijedten nem leli,
hoz egy-két zacskóval a konyhából,
s dicső fejére teszi.
7 hozzászólás
Nagyon jó. Nekem nem igazán megy humor-verseket szülni. Jó meglátás, ami ebben a versben van, szerintem szinte az összes költőre érvényes ez egy kicsit, aki szereti magát, vagy a gondolatait megmutatni másoknak, az szinte biztos, h egy kicsit már egoista…ezzel magamat is jellemezetem. 🙂 …és a meglátás mellé nagyon jó a megfogalmazás is, eltaláltad, h ehhez a st0lushoz nem való a szabadvers forma, sokkal gördülékenyebb és mozgalmasabbá vált 0gy a vers…plusz még a szótagszámmal sincs probléma…gratulálok és további eredményes munkát!
Persze, valamennyien exhibicionisták vagyunk…:))) különben mit keresnénk itt! Üdv.: Zsuzsa
1-10-es skálán 8. Azért, mert ahogy van, úgy igaz. a két pont pedig azért hiányzik, 1 mert a kategóriát nem igazán jól választottad meg. Igaz, hiányzik a hozzáillő “topic”, de….
2 pedig kicsit vannak majdnem észrevehető prózai áthajlások.
(Én szinte sohasem szoktam csak dicsérő véleményt írni, mert Jószef A. nem él, de Neked sok “alkotóval” ellentétben van egy nagy adag közöd a költészethez. Érdemes végigolvasni amit írsz. 🙂
…hát én nem ezt tartom annak a versnek, amit kegszívesebben a hajamba tűznék…
Elgondolkodtató,a mondanivalód.Minden költő ilyen?
Azt tudom,hogy rengeteg munka,kitartás,tanulás,küzdelem után válik egy költő koszorús költővé.
Néhány hete beszélgettem egy közismert színművész,íróval.A művészúr ezt mondta nekem,miközben megkopogtatta a mellkasomat:Az írást nem kell tanulni,az itt van belül.
Ismerek,olyan elismert kortárs költőt, aki sok tanulás után vált elismert költővé,,koszorús költőnél” tanult.Mivel láttott benne tehetséget tanította,nem fricskázta le.Lehetőségeket is kapott a publikálásra. Aztán ő is besöpört néhány koszorút.A tanára Hegedűs Géza professzor úr Kossuth-díjas költő volt.
Elmondása szerint,ő is találkozott lehúzós kriikusokkal.,,Ha annak idején hallgatok rájuk,nem jutottam volna idáig.”-mondta.
Verstanilag, én nem látom a rendszert a szótagszámba,de lehet,hogy ez az én hibám.Mi a rímképlete?
Üdvözlettel:Edit
AmigoH véleményével nem értek egyet, szerintem csak kevés KÖLTŐRE érvényes. Azokra igen, akik írnak valamit nyimmnyammot, és költőnek tartják magukat…
Örülök, hogy felraktad ezt ide, jó szaftos irónia, tetszik 🙂 Talán annyi, hogy az utolsó előtti versszakban én 'azért' helyett 'ezért'et használnék.
Sok jót,
Anna
Ebben mindenki ráismer Valakire, ha akar…
Nagyon tetszett..én is ráismertem Valakire..
No megyek a konyhába..)))
Grti: d.p.