Azt mondtam elég! Ostoba némber
már megint vérvörös színnel fested
az égre bánatod szülte egyedülléted!
Ne kérkedj csak érezd
ne vérezz csak éljed
a hitvány életedet!
Azt mondod fájod baljós magányod?
Értékedet eldobod nem dobozolod?
Létedről sem bírod lemarni a kínod?
Ne taszítsd csak fogd
ne kérdezd csak mondd
el gondolatod!
Ragályos rím a rag, határold el magad!
Üteme legyen lágy zenéje a soroknak!
Kínban a rímek miért botladoznak?
A te hited olyan vak
szavaid hiába lobognak
küldj gyertyát a Napnak!
9 hozzászólás
Kedves Noemi!
Ez egy önbiztatás akar lenni a magány ellen? Érdekessen irta le eggyik idézetében Ernest Hemingway a magányt:
"A férfiember is megkívánja néha az egyedüllétet, és a lányoknak is szükségük van néha a magányra, s ha egymásba szeretnek, akkor kölcsönösen féltékenyek lesznek erre a magány utáni sóvárgásra." Itt nállunk van egy közmondás, amit sokan nem értenek meg: "Szivessebben vagyok egyedül, egyedül, mint ketten magányossan." Sokan csak akkor értik, mikor saját magukkal történik ez meg. Tettszik a versed, de valami belül mintha mégis azt mondána: Nem értem egésszen
üdv.Toni
Csatlakozom Tonihoz. Nem egészen értem a versedet…
Üdv.: Alberth
Kedves Toni, albert!
Jaj nekem! Mit is mondhatnék, hogy megértsetek? A magány/társasmagány egy állapot, amely pszichésen egy kicsit defektessé teszi az embert- a magányos ember sokat töpreng, hogy vajon mit rontott el, és mire képes! Belőlem a depresszív érzés kihozza a "lírát". Nem érdekel a verstan- állandóan stílust török, formát bontok- nem érdekel, ha rímeim "ragrímek" avagy kecskerímek, és az sem érdekel, ha nincsenek rímek- én csak úgy írok, mert kikívánkozik belőlem.
Van-e értelme annak, hogy a Napnak gyertyát küldjünk?
Kedves Noemi!
Ne izgasd magadat azon, hogy nem értettünk meg. Már Friedrich Nietzsche megirta:
"Minden mély gondolkodó jobban fél attól, hogy megértik, mint attól, hogy félreértik. "
És az valóban megtörtént már velem is, hogy ha valamit nagyon mélyen átgondoltam, és mikor kimondtam, csak néztem rám mint a bagók. Akkor vettem észre, azért nem értik meg, mert én gondolatban sokkal részletesseb voltam, mint a szavakkal. Külömben is Kosztolányi Dezső is irta:
Csak anyanyelvemen lehetek igazán én. Ennek mélységes mélyéből buzognak föl az öntudatlan sikolyok, a versek. Itt megfeledkezem arról, hogy beszélek, írok. Itt a szavakról olyan régi emlékképeim vannak, mint magukról a tárgyakról. Itt a fogalmak s azok jelei végzetesen, elválaszthatatlanul összeolvadnak. nyogotan irhatsu ig tovább.
üdv Toni
Kedves Toni!
Megtisztelve érzem magam, köszönöm!
Huhh…ez ütött!
Tetszik!
üdvözlettel: dreaming
Ennek is érdekes, egyedi a hullámzó versformája, mégis jó a aonos váltakozások miatt.
A téma is érdekes, de kissé szétszórt. Én jobban élvezem olvasni, ha valamit kiírnak és nem hagynak annyi űrt, mivel akkor mindenki mást gondolhatna róla, s talán nem is azt, amit Te ki akarsz fejezni.
Szeretettel: Kat
Köszönöm a hozzászólásokat!
Kedves Noémi!
Olvasgatlak!
Sok sok szép gondolatot,hasonlatot,érzéscsokrot
találtam Nálad…mint itt is!
Szeretettel gratulálok:sailor