Lebeg előttem, merengek beléje
Fehér mindenütten
Egy kis fekete piszok somfordál be
Hamar észreveszem
Oly halkan visít, hogy magam se hallom
Odaszögezi valami, én tudom mi az
Kusza árnyékát veti meg a fény halom
Fejét tolja bele előre kiált:Ott a haza
Mit jelent e kicsi aljas szó e téren
Beúszik egy gondolat módon eléje
Ő is tudja már, nincs sok hátra
Közelebb surran a végzet elérje
4 hozzászólás
Nem csalódtam Benned, sőt! Nagyon tetszik ahogy írsz, pofátlanul fiatal korod ellenére 🙂 (bocsi, nem hagyhattam ki) 🙂
Aki ismer, tudja, nem nagyon szeretem a rímeket, szerintem korlátozzák az alkotót a szabad kifejezésmódjában. Szeretem, hogy nem zárod magad korlátok közé, és nem raksz mindenhova kényszerrímeket. (sajna én ezt egy párszor elkövettem, de többé nem fogom :)…)
Szóval gratulálok, és csak előre fiatalember 🙂
Üdv, Jodie
Köszi. Ez most meglepett. Azt hittem valami erős kritikát kapok rá a rímek miatt.
Tetszik ez a komor, nyer hangulat ami áradt ebből a versből, csupa energia. Címe is tök jó, tetszett nagyon!
Köszi, hogy elolvastad
Üdv