hiányoztál.
Megálltam házad kapujánál,
s nem vártál.
Valami összekuszálódott bennem,
tudod, sosem figyelek…
jó lett volna csevegni veled, ülve a rekamién,
látod, két nagy csokrot cipelek…
Most itt vagyok,
veled hallgatok,
susognak a lombok,
neked dalolnak a madarak,
vízbe teszem a virágokat, mielőtt elhervadnak.
Kertedben régen sokkal szebbek nyíltak,
minden csupa virág volt, emlékszel?
Olyan jó volt hazajönni,
a kapuban vártál,
hittem, hogy mindig lesz hol otthon lenni.
Ne tégy szemrehányást, hogy sírok
tudod, mindennapos harcot vívok,
meg csípi a szemem valami,
a torkom is marja,
de hát, olyan elviselhetetlen itt a csend…
Anya!
18 hozzászólás
Nagyon szép, Ida!
Köszönöm, szusi!
Ide semmit sem kell írni kedves Ida !
csak egy szó még : gyönyörű !
Szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm, kedves Zsu!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
…nagyon,nagyon…!
Szeretettel:sailor
Köszönöm szépen, sailor!
Szeretettel!
Kedves Ida!
Nagyon szép, megható vers.
Gratulálok, Judit
Köszönöm, kedves Judit!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Nagyon szép és megható. Gratulálok neked.
Szeretettel: Ági
Köszönöm szépen, kedves Ági!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida !
Lehet, hogy az a szép fenyő amit a lelkeddel lerajzoltál,veled együtt ő is őrzi a szép emlékeket amit átéltél egykoron?
Nagyon szép verset írtál Iduska .
Szeretettel grat. Zsófi.
Köszönöm kedves soraid, Zsófi!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Gyönyörű emlékezés, megható.
Úgy látom mára ez a sorsom, anyáknapi verseket olvasok, és könnyezem.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Köszönöm kedves szavaid, harcsa!
Üdv. Ida
Kedves Ida!
Megrázóan szép a versed! Látszik, hogy nem az "eszeddel írtad", hanem a szíveddel.
Judit
Kedves Judit!
Valóban szívből jött. Talán nem is vers, csak kusza, csapongó gondolatok, érzelmek sora…
Köszönöm, hogy olvastad!
Ida
Megható, szép vers…
Ölellek Ida!
Évi
Köszönöm szépen, Évi!
Ölellek!
Ida