Lehetnék…

Lehetnék a cipőd,
kecses lábad védő,
finoman ölelő,
mint szép leányt, kérő.

Lehetnék a kendőd,
válladra terülve,
melegítenélek
harmatba merülve.

Lehetnék takaród,
simulnék testedhez,
mikor hajnalodik,
fájna ha elengedsz.

Lehetnék zsoltárod,
szerelmes dalaim,
visszhangja zengene,
kápolnák falain.

Lehetnék a rózsád,
tárt ablakod alatt,
illatom áradna,
mikor felkel a nap.

Mi lehetnék neked?
A legszentebb igéd,
lüktető, mint szívem,
mely mindenkor tiéd.

Lehetnék a tükröd,
megmutatnám neked,
hogy milyen igéző
a csillogó szemed…