Rövid gondolatok, cifrázó sorok
Szőnek át engem,kérem életem.
Állnak a romok, dőlnek a tornyok,
Egyedül magam, magam létezem.
Elzárt szobában, álomvilágban
Szövöm hálómat, igaz valómat.
Nézem magamat, saját arcomat,
Mely befog engem sötét hálójába.
Ó, lélek szava, honnan jön dala,
Mi hat át engem? Csakis istenem!
Fejem szép lila, olvaslak Biblia,
Mondjad meg nekem, hol van életem!
Minden szavaddal, minden lapoddal
Közelebb vittél, engem tereltél
oda soroddal, szóltál daloddal,
Magadhoz vettél, büszkén felkentél.
Olajat kentél balga fejemre,
Szolgáddá lettem, semmit sem tettem.
Tűz ég most bennem, Léleknek tüze,
Elönt ez engem, áthatja lelkem.
Minden kitárul, minden felvirul,
Nincsen sötétség, örök dicsőség.
Szobám kitárul, sok ember bámul,
Semmi sem rideg, szellemem remeg.
Nem létezik idő, áll a jövő,
Vele áll a múlt, minden kifakult.
Csak a Vagyok van, nincsen Voltam,
És nem is Leszek, hanem Vagyok!
Olvasni semmi, mert ezt érteni kell,
Ez visz téged el, ez emel majd fel.
Három dolgot, mi benned fortyog
Soha ne feled: a hitet, a reményt és szeretet!
2 hozzászólás
Kedves Oratus!
Igazad van, ez a három szó, ez éltessen bennünket:
Hit, remény és szeretet.
Gratulálok versedhez, Judit
Kedves Judit!
Örülök, hogy nemcsak én látom e három dologban a világot. E három dolgot – a hitet, a reményt, a szeretetet – soha nem szabad feladni. Mindig ott kell lennie az ember életébn!
Üdvözlettel: Oratus