Mama! Ne sírj, nem búcsúzom,
Csak megyek a kijelölt utamon.
Léptem lassú, nem látszik a vég,
Aki előttem járt rémeset regélt.
Mama! Ne sírj, visszajövök,
Ezek még mindig bátortalan,
S tiszteletbeli körök, az élet útján,
Nem adom fel, megyek az utamon.
Mama! Ne sírj! Ezt is kibírom…
Kezembe nyomták a munkakönyvem!
Gyengül a karom, s a hitem darabokban,
De az életkedvem töretlen, élni akarok.
Mama! Ne sírj! Kisüt a nap,
Szárnyaló madarak díszlenek az égen.
Emlékszel? Vittél ibolyát szedni,
S a szikrázó fényben vadmálnát enni.
Mama! Ne sírj! Érik a vadmálna,
És én az útszélen állva várok.
Nézem az eget lesem a madarakat,
Akik a hideg elől megtalálták a meleget.
Mama! Ne sírj! Haza jöttem…
Ölelő karodban feltöltődtem.