Levéltöredék barátnémhoz az Alpokból

"Eh, mi a név? Mit rózsának hívunk
bárhogy nevezzük éppoly illatos."
mondta a hattyú, s ugya ildomos,
szavára adnunk, ha képbe írjuk
hóba horgolt csúcsaid zord Alpok?

Csönd honol. A táj suttogó fehér,
orma magasba nyúl, mint büszke vár,
Az Ötzi- völgy hantot tárt föl nemrég
s ki tudja hány fagyott testet rejt még
tornya, hol csupán felhő-őrszem jár?

Esteledvén talán az égi Szűz
hajtja álomra fejét gleccserén,
hogy majd a fényes Nap, a téli tűz
megolvassza párnáját, s végigűz
rajta a bukó főn, hegy-ékszerész.

Ilyenkor Anna, Ádvent idején,
meghitt csodában úsznak a völgyek,
a Brenner-hágó oly, mint ölelés
a szépnek, komoly királyi fenség
fenyves illatú ünnepi körben.

Lampionos karácsonyi vásár
vidám zaja visszhangzik a tájon,
a kis házak között hószem mázsál
nagy pelyhekben, kioltva egy fáklyát;
óh, mily gyönyörű itt a karácsony!