A legveszélyesebb vállalkozás
lírát és valóságot keverni,
mert mikor egyik másikba csap át,
nem lehet többé őket szétszedni.
Tinta kerül az élet vizébe,
s a két ár együtt hömpölyög tovább,
testvérként, elkülöníthetetlen
anyagként megvalósítva magát.
Élet és halál nem önálló már,
de háborgó örvényen belül egy,
akár egy asszonanciás rímpár,
egymástól nem szabadulva sosem.
Két-háromdimenziós való-álomképek
kelnek életre egy konkrétan absztrakt létben.
1 hozzászólás
mély gondolatokat jelenítesz meg ebben a versben, amik nagyon elgondolkodtatóak, szép, ahogy a líra és a valóság egyesülését ezekkel az eszközökkel leírod, nagyon találó!