Minden létzező egy rejtélyes nyelv szava,
e nyelven íródik folyton, reggel s éjjel
a végtelen, értelmetlen hangzuhatag,
mely elbeszéli, mi történik e létben.
E fekete szófolyamban ott van minden:
a leomlott Kártágó és vele Róma,
ezer rejtvény, saját érthetetlen létem,
letűnt korok nyelve-vesztett Bábeltornya.
S túl a nevek végtelen milliárdjain
ma éreztem, mint vonzanak torz árnyai
e fényes, könnyű, azúrkék mutatónak,
mely gondolattengert s valót választ ketté,
óraként forog agyamban, s mint álomkép,
irányrejtője az örökkévalónak!
Eredeti spanyol szöveg:
Una brújula
Todas las cosas son palabras del
Idioma en que Alguien o Algo, noche y día.
Escribe esa infinita algarabía
Que es la historia del mundo. En su tropel
Pasan Cartago y Roma, yo, tú, él,
Mi vida que no entiendo, esta agonía
De ser enigma, azar, criptografía
Y toda la discordia de Babel.
Detrás del nombre hay lo que no se nombra;
Hoy he sentido gravitar su sombra
En esta aguja azul, lúcida y leve,
Que hacia el confín de un mar tiende su empeño,
Con algo de reloj visto en un sueño
Y algo de ave dormida que se mueve
2 hozzászólás
Kedves Balázs!
Még lógok Neked (én vagyok az idősebb, úgyhogy tegeződjünk) egy levéllel – bocs, de teljesen megfeledkeztem róla. Hamarosan pótolom.
Mindenekelőtt köszönöm, hogy megismertetted velem ezt a verset – ezelőtt még nem olvastam. Kedvet is csináltál, hogy lefordítsam… most, hogy kész vagyok vele – el merem olvasni a Te fordításodat is. Látom, jobban ragaszkodtál az eredetihez, mint én. az utolsó sort – megvallom – nehezen értelmeztem… látom, Te is eltértél az eredetitől. Mindent összevetve igen korrekt a fordításod. Talán az éjjel – létben rímpárt érzem kicsit sutának.
sn
Szia Balázs!
Nagyon ügyesen bánsz a magyar nyelvvel, és tagadhatatlanul érezhető költői vénával rendelkezel. Némi kritikát írnék, ha nem haragszol meg érte, de csupán építő szándékkal, mert minden elismerésem a tied, hogy belevágtál egy Borges-vers fordításába, ráadásul úgy -saját bevallásod szerint-, hogy a spanyol nyelv terén van némi hiányosságod. Amúgy olvastam SajnosNem fordítását is, az övé is remek, de neki is jeleztem, mit hiányolok. A te megközelítésed szöveghűbb, de ugyanúgy kihagyod az Alguien és Algo szavak (vagy legalább az egyik) megjelenítését vagy valamilyen szintű ráutalást. Az én olvasatomban ennek van szerepe a versben: Valaki (Alguien), aki és Valami, ami írja a világtörténelmet. Ez lehet Isten, vagy egy erő, esetleg maga az idő, azt csak Borges tudta, mire gondolt. Az utolsó két strófa viszont -szerintem- egy picit elpártolni látszik az eredeti tartalomtól. Az utolsó sornak is lehet szerepe ("ave dormida que se mueve" – alvó madár, mely mozdul vagy szenderegve meg-megrándul), de önmagában is egy szép költői kép, Találtam egy angol fordítást, megítélésem szerint szép is és végig tartja a szöveghűséget. Angol szakos lévén gondolom, nem okoz problémát megvizsgálnod, és belátásod szerint alakítani-szépíteni a fordításodon. Esetleg olvashatnál Borges szimbólumvilágáról, az is segíthet megragadni a vers lényegét.
De ismét csak elismerésemet szeretném kifejezni alkotásod iránt, mert nagyon jó alap a további tökéletesítésre.
Egyben itt ragadom meg az alkalmat, hogy gratuláljak a szonettkoszorúdhoz. Nagyon tetszett, szépek a képek, érdekes gondolati ívet görgetsz végig a versen és önmagában a műfaj sem egy könnyű vállalkozás, de te -szerény véleményem szerint- nagyon jól és ügyesen bírkóztál meg a feladattal. Nekem a kedvenc szonettkoszorúm, József Attila: A kozmosz éneke című remekmű.
Köszönöm, ha megtisztelsz azzal, hogy elolvasod hozzászólásomat.
Az angol Borges-fordítás pedig így szól:
Compass
to Esther Zemborain de Torres
All things are words of some strange tongue, in thrall
To Someone, Something, who both day and night
Proceeds in endless gibberish to write
The history of the world. In that dark scrawl
Rome is set down, and Carthage, I, you, all
And this my being which escapes me quite,
My anguished life that's cryptic, recondite,
And garbled as the tongues of Babel's fall.
Beyond the name there lies what has no name;
Today I have felt its shadow stir the aim
Of this blue needle, light and keen, whose sweep
Homes to the utmost of the sea its love,
Suggestive of a watch in dreams, or of
Some bird, perhaps, who shifts a bit in sleep.
Translated by Richard Wilbur
Etiquetas: J. L. Borges