Halkan eső kopog az ablakon,
ágyamba süppedve hallgatom.
Az ég odakinn szürke, halovány
szemed tükrében kis szivárvány.
Már nem számít, a hideg zord idő,
féltő, ölelő karod melegen jól eső.
Az idő aprókat lépdelve, halad
hogy maradjon még a pillanat.
Tovább mossa az eső az ablakot,
édes álommal várjuk a holnapot.
5 hozzászólás
Kriszti!
Csak ismételni tudnám magam… kristálytiszta rímeid, és a versed hangulata ismét mélyen belém itta magát. Jól esik olvasni Téged. Már nagyon várom, mikor olvashatok újra valami szépet Tőled!
Szeretettel: A.
Tudod, köszönöm neked!Az igazi siker egy alkotónak az, ha a verse mögött, megtalálják az embert! Te úgy olvastad a verseim, és remélem, még nagyon sokáig olvasni is fogod, ahogy én teszem a te verseiddel.Látom minden sorodban, azt a hihetetlen valóságot, amit szinte ki szeretnél kiáltani magadból!
Köszönöm, hogy vagy, és ilyen vagy!!!!!!!!!
Baráti szeretettel:Kriszti
A címéből valami rosszabbra gondoltam. Mármint érzelmileg rosszabbra, egy kapcsolat végére, vagy ilyesmi, de örömmel olvasom, hogy ez egy megnyugtató, simogató pillanat kis verse, nagyon tetszett!
Üdv! Hanga
Kedves Hanga:)Bizony jól mondott:)Egy pillanat verse volt, és úgy volt, az érzés, ahogy megírtam:)
Szeretettel:Kriszti
Szia!
Egyetértek Hangával, a cím jelentése, hangulata teljesen ellentétes a vers romantikus, szerelmes hangulatával.
Számomra az első sor szebben csengene, ha a "halkan" helyett "halk" állna.
Nekem az utolsó négy sor tetszik leginkább.
Üdv,
Poppy