Kezemből porként széthulló napok
Peregnek
S mint széltől űzött ködök hozzád sietnek
Majd megpihennek, hófehér válladon
Rólad álmodom
Lelkem kínjaival görgetek
Hatalmas, sziklákból rakott időhegyeket
Halomba hordott éveket
Taszítok félre
Azt remélve
Hogy vársz valahol
De csak a csendd dalol, s a lüktető erek
Duzzadó sejtjeimet
Lávaként égetik
S a régen elapadt
Könnyekre tapadt
Már minden
Mi belőled megmaradt
Sándor Gyula Magyarország
2006-01-20
12 hozzászólás
Kedves Gyula!
Ismét egy gyöngyszemet fűztél arra a bizonyos füzérre… Gyönyörű mint mindig. A szóhasználat még mindig lenyűgöz, az ellentétek ugyanúgy. Hihetetlen amit a szavakkal művelsz! Bízom benne, hogy még nagyon sok ilyet olvashatok Tőled!
Megéltem több mint 50 évet, és csak most kezdek ráébredni, mit jelent az, ha valakinek van egy “múzsája”. A múzsa nem szerelmet, vagy valami hasonló vonzalmat jelent, hanem egy olyan személyt, aki minden helyzetben tud bíztatást adni, lendületet, és kedvet az íráshoz, akinek a szavaiból nyugalom, és kedvesség árad. Egyszóval, pontosan olyan, mint te vagy. Köszönöm.
Gyula
Kedves Gyula!
Erre nem nagyon tudok mit mondani… csak megköszönni tudom, és büszkének lenni, hogy ezt épp Te mondtad 🙂 Igyekszem mindig itt lenni, olvasni a műveidet, hozzászólni, és támogatni, ha arra van szükséged! Nem utolsósorban pedig megfelelni annak a csodálatos jelzőnek amivel illettél! Könnyek közt Köszönöm 🙂
Jodie
Kedves amazonasz!
Találkoztam valed a 9-ek weboldalán itt szeretnék gratulálni az összes munkásságodhoz.Remek Költő és író vagy! Nagyon odafigyelek verseid szerkezetére költői ezközeidre melyek a leg változatosabb kifejezések halmaza. Csodásak a metaforáid és úgy egybe az összes. A novelláidtó az elbeszéléseidig minden.Az elbeszéléseid olvasva, talán Hemingvé volt ilyenre képes, hogy úgy szemléltesse a dolgokat, hogy az olvasó a részese legyen az olvasott műnek, nempedig külső szemlélője.
Azért itt írttam meg a gondolataimat mert ez a költemény is egy gyöngyszeme a munkásságodnak és ezáltal a Magyar Irodalomnak
Szeretettel: marica
Kedves Gyula!
Én is megértem már több, mint 50 évet, de csak másfél éve kezdtem el kezdetleges irodalmi tevékenységemet! Olvasva műveidet azonban már látom, hogy még legalább 50 évet meg kell érnem, hogy esetleg megközelítsem a Te tehetségedet! Eddig még nem olvastam olyat Tőled, ami ne tetszett volna!:-)
Üdv:dodesz
Kedves Marica, és Dodesz.
El sem tudom hinni, hogy ezt a sok szép gondolatot, mind az írásaimmal kapcsolatban kaptam tőletek. Természetesen óriási töltést ad az emberenk, ha ennyi kedvességet kap a műveit olvasóktól. Nehezen találok szavakat, amivel mindezt meg tudnám köszönni nektek.
Üdvözlettel
Gyula
Kedves amazonasz!
Nagyon szép képeket festesz elénk ezzel a verssel. Köszönöm az élményt, amit adtál vele!
Vipera
Kedves Fekete Vipera.
Nagyon köszönöm a hozzászólásodat, é örülök, hogy tetszett a versem.
Nem is értem, hogyhogy csak most fedeztem fel ezt a verset?! Csodálatos, ahogy a gondolatot kifejted, a forma, a rímek, az áthajlások… minden a helyén van. Nagy gratula! Poppy
Köszönöm kedves Popi
Ha van kedved, és persze időd, nézz szét nálam. Remélem, egyszer eljön az a pillanat is, amikor nekem sem kell majd napi 16-20 órát dolgoznom, és akkor végre újra írhatok, és időnként elolvashatom mások alkotásait is.
Szeretettel
Gyula
Kedves Amazonasz!
Versed nekem is tetszik – azt kivéve, hogy az írásjeleket hiányolom benne.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata
Már régen jártál nálam, így most különösen örülök a látogatásodnak. Az írásjelek elhagyását, két irodalmi kritikus-egyetemi tanár javasolta olyan verseknél, amelyek ritmusa, úgymond önmaga adja a helyes hangsúlyozást. Az otthoni írásaimnál, már megkezdtem a helyesírás szerinti javítást, de mint ezt már sokszor említettem, egyenlőre sajnos szinte semmi időm sincs. Most azonban van némi esélyem rá, hogy ez rövidesen megváltozzon.
Szeretettel
Gyula