mint ázott,másnapos angyal
-mert angyal voltam,nem ? –
asszok szédült dallal fülemben,
a bágydtság nyakon vág ballal
állok,múló karácsonyi bálon,
mint ki menni nem akar,
zsibbadt maradás takar,
felemel víg remény,
mikor dalol imígy felém
hogy aszongya :
ládd, amott káprázatot
hoz újat,közelgő alkonyt,
s lesz évek küszöbén
patakló pia ismét
mázsányi zaba,s aztán
egy más sztendő lám,
leborított poháron át
kémlel rám a józan világ,
csak egyedül leszek
ki nem hiszem el
az ítéletet.
1 hozzászólás
Kedves Gyogyó!
Versed nagyon jó.Te magad nem annyira, – szabad így elbódulni egy "meglett" embernek?Most pihenjél mert jön a szilveszteri buli, és azt is bírni kell ám!A végétől vissza a hatodik sorban egy betüt kihagytál, "sztendő" azt hiszem esztendő lenne,de ez a vers ezt is eltűri hiszen elakadhat a szó olyan állapotban, – nem igaz?
Gratulálok és Boldog Újévet kívánok.
Szeretettel üdv:hova