Ha tar koponyám mohával benőtt üregébe
ordítva benéz a szél,
majd ő is megül,
elcsendesül
mint a gondolat,
mi mindvégig ott maradt:
Lehet,
hogy rég szemétre
vetett
a végzet,
de még most is szeretem
szép Emesémet!
Gratulálok! E pár szó is képes annyit mesélni, akár egy egész regény.
Jól példázta számomra, hogy a mozdulatlanság lehet látszólagos mozdulatlanság is. Belélátni és megismerni – érteni és tudni: egyetlen cselekvés (ill. nemcselekvés) sem hiábavaló; mindent és mindenkit mozgat (vagy maradásra kényszerít) valami!
A moha említése külön tetszett. Az elvont magányból ezzel az egy szóval sikerült átrántani az egészet a egy zord, hűvös természeti képbe…
Kevés a hely, hogy részletezzem mely részek és miért, így csak annyit: nagyszerű vers! Megmozgatott!
Köszönöm, hogy olvastál, hogy jelentős időt áldoztál a jelentős teljesítményt jelentő kritikád megírására. Fel is keltetted érdeklődésemet igényes megfogalmazásoddal, mély tartalmú gondolataiddal, alkotói tevékenységed iránt. Baráti üdvözlettel: Pável István
Szia! Rejtő Jenő Sir (a) felirat c. verse jutott eszembe ("zöld koponyáján kiüt a csíra").
…
Amúgy többször elolvastam, mert az idősíkok nem tiszták nekem (majd-rég-most) – elsőre semmiképp. De nagyon érdekes, figyelemre méltó mű.
Üdv, Poppy
Köszönöm, hogy olvastál, hogy kritikát írtál. Igen, olvastam az általad említett verset, eszembe is jutott, amikor e verset írtam. De talán nem tévedtem, ha saját szajízem szerint átfogalmaztam ezen gondolatát. Barátsággal: Pável István
Nagyon szép a versed, kedves István. Már többször elolvastam, és mindannyiszor élményt nyújtott. Mindig valami mást. Milyen jó, hogy a feleségedet pl. nem Fruzsinának hívják.:)
Üdv: Colhicum
Kedves Colhicum. Köszönöm hozzászólásd, igazán szívet melengető volt, pont olyan, amiért érdemes írni. A felvetett probléma sem okozott volna különösebb gondot, mert valahogy így fejeztem volna be versem:
Lehet,
hogy rég szemétre
vetett
a végzet,
de nem érhet
bánat
míg szeretem
szép Fruzsinámat.
Gratulálok a versedhez!!!
Nekem nem az elmúlást juttatták eszembe a vers első sorai…hanem talán a megszokást…a "begyepesedett" gondolatokat…melyek már nem sokat érnek…ám az érzés, a szerelem örök…
13 hozzászólás
Gratulálok! E pár szó is képes annyit mesélni, akár egy egész regény.
Jól példázta számomra, hogy a mozdulatlanság lehet látszólagos mozdulatlanság is. Belélátni és megismerni – érteni és tudni: egyetlen cselekvés (ill. nemcselekvés) sem hiábavaló; mindent és mindenkit mozgat (vagy maradásra kényszerít) valami!
A moha említése külön tetszett. Az elvont magányból ezzel az egy szóval sikerült átrántani az egészet a egy zord, hűvös természeti képbe…
Kevés a hely, hogy részletezzem mely részek és miért, így csak annyit: nagyszerű vers! Megmozgatott!
Kuvik
Köszönöm, hogy olvastál, hogy jelentős időt áldoztál a jelentős teljesítményt jelentő kritikád megírására. Fel is keltetted érdeklődésemet igényes megfogalmazásoddal, mély tartalmú gondolataiddal, alkotói tevékenységed iránt. Baráti üdvözlettel: Pável István
Szia! Rejtő Jenő Sir (a) felirat c. verse jutott eszembe ("zöld koponyáján kiüt a csíra").
…
Amúgy többször elolvastam, mert az idősíkok nem tiszták nekem (majd-rég-most) – elsőre semmiképp. De nagyon érdekes, figyelemre méltó mű.
Üdv, Poppy
Köszönöm, hogy olvastál, hogy kritikát írtál. Igen, olvastam az általad említett verset, eszembe is jutott, amikor e verset írtam. De talán nem tévedtem, ha saját szajízem szerint átfogalmaztam ezen gondolatát. Barátsággal: Pável István
Erős vers, kedves István, kifejező. Az elején én nem ezt a konklúziót vártam volna, de egyszerűen átrántottad ebbe síkba a művet. Tetszett.
aLéb
Kedves aLéb. Köszönöm számomra hízelgő szavaidat. Barátsággal: Pável István
Nagyon szép a versed, kedves István. Már többször elolvastam, és mindannyiszor élményt nyújtott. Mindig valami mást. Milyen jó, hogy a feleségedet pl. nem Fruzsinának hívják.:)
Üdv: Colhicum
Kedves Colhicum. Köszönöm hozzászólásd, igazán szívet melengető volt, pont olyan, amiért érdemes írni. A felvetett probléma sem okozott volna különösebb gondot, mert valahogy így fejeztem volna be versem:
Lehet,
hogy rég szemétre
vetett
a végzet,
de nem érhet
bánat
míg szeretem
szép Fruzsinámat.
Barrátsággal: Pável István
:))))
Gratulálok a versedhez!!!
Nekem nem az elmúlást juttatták eszembe a vers első sorai…hanem talán a megszokást…a "begyepesedett" gondolatokat…melyek már nem sokat érnek…ám az érzés, a szerelem örök…
Üdv: Gyömbér
Gyönyörű ez a mindeneken túlmutató időtlen szerelem!
Szeretettel: Falevél.
Kedves István:-)
Érdekes,hogy mindenkiből mást váltott ki versed.
Nekem mosolyra húzódott a szám:-)
Pedig….
Nagyon tetszett.
Üdvözlettel
MOST. AMIKOR OLVASOM A SOK KEDVES HOZZÁSZÓLÁST, BÁNT HOGY SOKÁIG NEM JÁRTAM ERRE, ELNÉZÉST KÉREK ÉRTE. KÖSZÖNET SZAVAITOKÉRT: SZERETETTEL: ISTVÁN