Finom, halk léptekkel érkeztél
kézenfogva: te és az ősz,
mióta vagy, több lettél mindennél
– lelkemben szelíd mosoly időz…
S mire beköszöntött a zord tél,
bennem máglyát gyújtott heved,
zúzmarás múltam sarokba kotortam
– lebegő varázs az élet veled…
4 hozzászólás
Gratulálok a gyonyoru,esztétikusan megalkotott vershez,nagyon szép a mondanivalója is.
Udvozlettel,Jóska
Kedves Jóska!
Köszönöm a szép szavakat 🙂
Üdv: Éva
Sugárzik belőle az öröm, minden sora
ezt kiabálja-remek!
ruca
Köszönöm szépen kedves Ruca – és így igaz 🙂