Meghalni kellene elmenni csendben,
lehunyni szemem örökre egy este,
átaludni magam az ismeretlenbe.
Meghalni kellene, szólni apámmal,
elmondani ,mi történt a családban,
s mennyire égetően fáj a hiánya.
Meghalni kellene,látni keresztapám,
bocsánatot kérni, hogy nem búcsúztam,
de ő elment tőlünk hirtelen,csendben.
Meghalni kellene, a másvilágon,
elfeledni hogy az élet ne fájjon,
és mardosson mindenkit kínzó hiányom.
Meghalni kellene, elmenni csendben,
lehunyni szemem örökre egy este
átaludni magam az ismeretlenbe
6 hozzászólás
Szia Metallica!
Nekem is gyakran ez jár a fejemben, jobb lenne elaludni és nem érezni többé semmit. Csakúgy nem lenni. Közel kerültél hozzám ezzel a verssel, mély érzéseket közöltél, ami nem lehetett könnyű -vagy éppen jól esett.
Aztán fel a fejjel!
Üdv,
Réka
Köszönöm kedves Réka, hogy olvastál. Még nagyon fiatal vagy, hogy ilyen gondolatok járjanak az eszedben. Én már megettem a kenyerem javát, értem nem kár.
Szeretettel: István
Kedves Metallica!
Ugye, Te sem gondolod komolyan?
Ahogy látom , olyan fiatal vagy és ennyire megkeseredett?
Hagyd a halni vágyást és a keserűséget, inkább örülj az életnek!
Üdv: fátyolfelhő
Kedves fátyolfelhő!
Csak a külsőm fiatal, a belsőm már fél évszázada rongálódik. Szeretem az életet, de sajnos nem mindig tejfel. Vannak ilyen napjaim is, ez is én vagyok.
Szretettel: István
Kedves István!
Nagyon borongós hangulatban írtad ezt a verset!
Nem kell siettetni az elmúlást, jön az kéretlenül is!
Szép az írásod!
Üdv: Lyza
Köszönöm kedves Lyza, hogy olvasol. Nem siettetem, csak néha vannak rossz napjaim is.
Szeretettel: István