Itt vagy nekem, most itt vagy
eljöttél, lépteid
olyanok, mint a szívem
jéghideg
olvadok,
mint a tél, ha nap sütne rá
egy pillanat elég volt
hogy melletted legyek.
Kérdezd, mi volt az élet nélküled?
Nem tudom már magam sem.
Veled kezdődik minden,
s egykor majd véget ér
ezt zengi a szél
ezt súgja a vér
a tél
a patak
benne a csillogó
ezerszínű halak
lásd,
szivárvány úszik a folyóban
ahogy bennem szavad.
Most előttem állsz, és csendül
és zendül
és karjaid közé
zokogva lendül lelkem.
Ölellek, mint az élet
mert átlényegült minden
amit eddig ismertem
még a dal
az is más lett
magaddal
így vigyél el engem.
Magam elé így merengek
és nem rettent
hegy vagy rengeteg
megyek, kedves, megyek…
1 hozzászólás
Az első versszak kivételével nagyon élveztem a verset, a hangulatát, a témáját. Elől, valami zavart.