Messziről jövök.
Utam kitaposott.
Sok évtized ütött,
vágott és emelt
magasba!
Megjártam a poklot,
a mennyeket.
Égtem, vágytam,
öleltek és taszítottak.
De mindig és mindig
felálltam, újra és újra
kapaszkodtam,
markoltam mindent,
mi csak
erény lehet!
És mindig szárnyaltam
és mindig szárnyaltam!
Ha elestem? – hát,
megint csak felálltam!
Nem zokszó,
nem panasz ez!
Sorsom úgy tart ölében,
mint kedves gyermeket,
szeret!
Messziről jövök
By anolisz
12 hozzászólás
Kedves anolisz.
Ennyire kemény életet,ilyen gyermeki bájjal előadni…ez csoda.
Kedves Májusfa!
Köszönöm a figyelmedet, nagyon kedves vagy!
Ez egy amolyan Ikharosz sors.Írd ki magadból,mind… és ilyen jól ! Grt.Z
Köszönöm, hogy elolvastad és biztatsz írásra!
Tetszik ahogyan bemutatod versed első szakaszában, ahogyan jutott bőven jóból is, és rosszból is, mégsincs a műben panasz, hisz mindig szárnyaltál:)
Remek vers.
Gratulálok: András
Köszönöm András!
ölellek
Tetszik….,valakinek,aki szintén "messziről jött"
Versedben az életed.
Gratulálok:-)
Köszönöm, hogy elolvastad. De te is tudod, még az útnak nincs vége. De, hogy még hányszor leszek képes talpra állni, ezt nem tudom.
Ezt nem tudjuk!
Gratulálok a versedhez, melyből erőt meríthet az ember a nehezebb napokra!
Gy.
Kedves Gyömbér!
Köszönöm. Szeretettel ölellek.
Kedves Anolisz!
Tetszik, hogy bár versedben felsorolsz sok sorscsapást, bántást, mégsem panaszkodás, hanem erő árad belőle. Úgy is kell, újra meg újra talpra kell állni:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Köszönöm, hogy megtisztelsz figyelmeddel.
üdvözöllek