Olcsó lett a szomorúság,
el kellene mindet adni,
s grátiszba a szalmaszálat,
ajándékba mellé csapni.
Szapora a nyomorúság,
gondot bőven lehet kapni,
de nép eltékozolt jussán,
egy éhes se fog jóllakni.
Sír a szívünk Magyarország,
meddig tudnak még aratni,
s ki megy érted áldozatot
feltört lábad elé rakni…
Komor ének az igazság,
dallama itt fog maradni,
s etethetünk rablót, királyt,
nem ül le mellénk dalolni.
Drága lett egy kis vigasság,
mégse tud rajtunk ragadni,
felsrófolták jól az árát,
s kamatostól kell megadni.
6 hozzászólás
Kedves Adrienn! Fura, hogy ma több hasonlóan kifakadó, odamondogatós verset is olvastam egymás után… Talán mert olyan időket élünk, amikor már hallgatni is bűn… Nagyon jó vers, sok kellene még belőle, hátha meghallanák azok is, akikről szól!
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Én ma csak írtam…de való igaz, van okunk kifakadni.
Köszönöm.
Üdv.
A.Adrienn
"olcsó…szapora", sajnos, s az érték is veszendőben.
Jó vers!
Köszönöm mesako.)
Kedves Adrienn!
Figyelemfelkeltő az írásod!
Sajnos ilyen időket élünk!…
Gratulálok!…Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Köszönöm Neked.
Sajnos igen…
Szeretettel:
A.Adrienn