Miért nem

Megkérdezni, hogy miért nem szeretsz,
Fájó volna, és oly’ felesleges,
Hogy jobbnak tűnik nem gondolni rá.
Jobbnak tűnik nem töprengeni,
Hogy miért árad feléd a szívem hiába,
Hogy miért marad a lelked bezárva?
Mégis, ha szíved egy reggel arra ébred,
Hogy tőlem a mosolyt társnak reméled,
Hogy jönni vágysz, és indulna a lábad,
Legyőzöd az érzést, ami magadra támad,
És egy helyben állva a megváltást te kéred,
Mert azt hiszed, e szeretetben nem tudna élni szíved.

Amit adtam, ingyen s bérmentve kaptad,
Tied volt mind, amíg le nem tagadtad,
S nem bántam, míg csak bátortalan voltál,
De benned a gyávaságnak ég ott a tűz, s az oltár
a félelemnek áll. Azt hiszed, nem értem,
hogy nem merni egyszerűbb? Én se kértem!
Fordíts hátat, ha az életet bírod nélkülem,
S hiába szólsz, ha szenvedsz, süket lesz majd fülem,
Néma lesz majd a szám és hideg a karom,
Mert nem ölellek, nem lesz ölelni alkalom,
S a rád sugárzó meleg bennem megdermed.
Szeretlek, akkor is. Pedig annyira nem érdemled.