Két szó gyötör: mindig és soha
Mert én mindig szeretlek,
Soha sem feledlek.
Az idő nagy úr, de velem oly mostoha,
A te emléked nem töri szét,
Hiába is van vasfoga.
Nem tudlak elengedni,
Pedig oly régen itthagytál,
S magányba taszítottál.
Azóta is várok rád,
De tudom vissza nem jössz soha már.
A csalódástól többé nem félek,
Hisz nélküled nem élet az élet
2 hozzászólás
Nem gondolkoztál azon, hogy elmégy dalszövegírónak? A mai fiúk már nem bírják a gyűrődést, teljesen elvesztették az eszüket, megpróbálnak valami értelmeset írni. Hát nem szörnyű? Te friss vért vihetnél a közhelygyártásba, ugyanis sszonyatosan tudod sűríteni őket.
a mai fiuk hogy jönnek ide???