Baljós árny és szürke felleg,
viharban is csacsognak,
miért sírjon aki büszke,
bár szemei ragyognak.
Bizonytalan az érintés,
a jó szó most mit sem ér,
kobakban az áramütés,
nincs itt semmi tévedés.
Hagyjad pajtás, hagyjál engem,
ne foglalkozz énvelem,
elmúlik majd a rossz kedvem,
visszajön az értelem.
Habókos a lételemem,
változékony ászra, ász,
harmatgőzös hajnalokon,
a kocsmában megtalálsz.
2 hozzászólás
Kedves Edit, tetszik a vers hangulata, a rossz kedv és a hetykeség ötvözete.
Üdv: Kati
Örültem Neked Kati! Köszönöm! 🌺