Mint a kóbor kutya,
jártam az utcákat.
Meghallottál, hívtál,
és mentem utánad.
Kísérlek az úton,
hogy el ne tévedjél.
Hó lepi a várost,
pirongat fagyos szél.
Vigyázz, vezess te is,
hogy el ne tévedjek. –
Jó, hogy én lehetek
szeme a fényednek.
2 hozzászólás
Érdekes képek de nagyon szép vers,igazi ,őszinte vallomás ,Üdv Szekelyke.
Szépen megfogalmazott nyíladozó szerelemi vallomásodhoz, gratulálok.
Üdvözöl: Noémi