Eltévedt vándor vagyok, útravalót keresek,
a tarisznyám kicsi, de nagy a választék.
Mit vigyek magammal a hosszú útra,
ha szemfödélként rám borul az ég?
Mit rejtsek el két markomban,
mit szorongassak utoljára,
ha majd egyszer nem ébredek fel
a kakas reggeli hangjára?
5 hozzászólás
Az útravaló úgyis bekerül a tarisznyába…
Gratulálok a vesedhez, elgondolkodtató.
Üdvi: d.p.
"mit szorongassak utoljára"-számomra ez volt a legszebb sor a versedben.
Tetszik a megfogalmazás, az egésznek a hangulata-a magyar vidéki életmódot jutatta eszembe. Nagyon szép írás, örülök, hogy olvashattam.
H.
Hm, 5 év elteltével olvasom csak a kommentedet. 😀 Jobb későn, mint soha. 🙂 Köszönöm szépen!
Komoly. Gratulálok hozzá. Tetszett.
Köszönöm, hogy olvastad a versem.