Mitől szép a világ

Csak az nem tudja mi a föld,
Ki a föld felett lebeg,
Csak az nem hallja a hívó szót, aki süket!
Csak az nem tudja mit jelent a fény,
Ki vakon született!
Csak az nem látja meg a szépet,
Ki, nem nyitja, ha kell a szemét,
Csak az nem társa senkinek,
Ki zárva tartja a szívét!
Csak az esik el, ki nem fogadja el,
A kinyújtott segítő kezet,
Aki nem akarja, azon segíteni nem lehet.
Csak az nem tudja mi a jó,
Kinek nem volt része benne,
Csak az tudja mi a rossz,
Ki a jót megélte.
Csak az nem tudja mitől szép a világ,
Ki csak sajnálja és sajnáltatja magát!
Csak az tud tenni önmagáért, aki akar,
S ha látja önmagában, mi, mit takar.
Ébredj fel! Lépj a földre!
Halld a hangot! Nyiss szemet!
Elmúlik a magányod, csak tárd ki szíved!
Érzed majd a nap melegét,
Csodálni fogod a fényt,
Érzed szerető társad kezét, amint nyújtja feléd!
Érezni fogod, mi a jó!
Tudod majd, a rossz, nem neked való!
Te nyújtasz majd másnak segítő kezet,
Aki elesett, felemeled!
Meg érted rögvest, mitől szép a világ.
A tett erősít, és életkedvet ád!