Mond? – le rágja az idő a terheket vállamról?
Megtisztítja e éjszakáim rettegő álmoktól?
Feledem vajon az idő mély sebeit?
Arcomon megülő gondjaim jeleit,.
Mond nekem te Minden ható földet ölelő!
Meddig lesz még lelkem gondtól reszkető?
Mennyit bír el egy asszony lelke?
Mikor napról napra nő annak terhe.
Már gondolni sem merem a nyugalmat !
Őrzöm még hitem, keresem a bizalmat,
Egyszer tán jobb lesz Uram
tán nem ér már több csapás.
Mond kérlek nekem! – ez nem önámítás.
Maró könnyeimmel meddig küszködök?
Tudom, múlik, semmi sem örök
Mond hát Istenem! – mond el nekem halkan…
Mert minden veszteségbe tudd!- kicsit bele haltam!
15 hozzászólás
szépre sikeredett… ez is :))
főleg a vége nagyon jó, az utolsó négy sor :)) jajj az nagyon tetszik…
zárójeles megjegyzésként szeretnék még hozzáfűzni annyit hogy a mondd az két dé felszólító módban ha jól tudom 🙂 bár van költői szabadság is…
és az utolsó sor talán magyarosabb lenne ha úgy irtad volna Mert tudd, minden…
de ez már csak felesleges kukacoskodás részemről, jó az ahogy van végülis
sőt a vége a legjobb :))
és lehet nincs is igazam, majd az utánam kommentelők eldöntik
mindenesetre tetszik, sokatmondó vers szép szóképekkel, rimekkel
aiszisz
Kedves Aiszisz
Bizony mit tagadjam, ezer százalékig igazad van.Nos erre nincs is mentségem.Aki verset ír, vagy prózát, és így közli a világnak érzelmeit, jobban kell figyelnie, mit hogyan ír le.Bizony két dd.Hagyom így, ez okulás, másnak is, nekem meg égés.
Tudod, megköszönöm, amit írtál, mert látom, különös figyelmet szenteltél a versemnek.Nagyon jól esik!
Az tolsó sorok, valóban szebben hangzanának így, ahogy te írtad, de én akkor, azt írtam, és olyan hangsúlyban, ahogy éreztem.Viszont, most hogy elolvastam látom, ha már így írtam le, akkor azt amit ki akartam emelni az érzéseimből, írásjellel kellett volna hangsújoznom,
Köszönöm, hogy olvastál, az észrevételeid, még jobban.Remélem ezt megteszed máskor is.
Barátsággal:Kriszti
Hello
Nem nem égés. Szerintem nem te vagy az egyetlen, aki igy járt. Biztos én verseimbe is vannak ilyen-olyan hibák… és nem is okoskodni akartam, csak felhivni a figyelmed, háhta ki akarod javitani…
Abban meg igazad van, hogy "abban a percben" sokszor másként fogalmaz az ember, én is szokatam utolag javitgatni a sorokat, mert késöbb már nem tetszik, de mikor először irom még jonak tűnik. 🙂
Aiszisz
Köszönöm, nagyon aranyos vagy:Szeretettel:Kriszti
Kedves Kriszti!
Ameddig őrzöd még a hited, addig nincs minden veszve. Előbb-utóbb a sorscsapások is véget érnek. Addig pedig az is segít, ha ki tudod írni magadból.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm Drága Rozália.Bizony, ez sokat segít.Megírom, és kicsit könnyebb.
Ölellek:Kriszti
Drága Kriszti! Ez a vers olyan, mint egy sikoly, ami széttép mindent… Gyönyörűen fokozod a fájdalmat és vonszolod magával folyamatosan az apró reményt az enyhülésre. Én hiszek benne, hogy jobb lesz idővel, Te is hidd ezt, kérlek. Tudod, van egy jó mondás: amiben hiszel és amitől félsz, az bekövetkezik… Szeretettel: Andika
Már Én is csak ebben reménykedem Andika.Köszönöm, hogy nálam jártál:Ölellek:Kriszti
Szép sorok teli fájdalmakkal. De hidd el, mindig van remény a jobbra!
Drága Boer
Szavaid, mindig simogtóak!Köszönöm neked!
Szeretettel:Kriszti
Kedves Kriszti!
Versed szép, fájdalmakkal teli, s mivel tudom miről írsz, ez így még rosszabb…
Nem tudok mit mondani, hisz tudod jól, hasonló cipellőben járunk…
Azért szívből gratulálok, s örülök, hogy olvashattalak!
Szeretettel,
Zsolt
Én is Örülök Zsolti neked.Rég beszéltünk drága barátom:Ölellek:Kriszti
Igen Kriszti! Boernek igaza van!
Mindíg van remény a jobbra!
S szeretettel kívánom neked mindenkorra.:)
Köszönöm neked Dóra.Jó volt látni, hogy ismét nálam jártál:Ölellek:Kriszti
Kedves Kriszti!
Nem csak te "hadakozol" így az Úrral. Bár én nem vagyok asszony 🙂
Én is írtam hasonló hangvételű verset és ez mint szinte minden műved nagyon tetszett! Nagyon szépen építetted fel üzeneted! Én is csak remélem Isten rendbe teszi a dolgokat.
Sajnos rád férne, hogy fentről kapj, egy kis segítséget. A hit már maga az erő!
Gratulálok! Üdv: Metal Koala