s a derengő fénytől álmot koldulok.
Az éjszakát túléltem, s reméltem,
majd csak eljön a vége, mikor végre
már én sem harcolok.
Mert mi harcol bennem mivel?
Énem a puszta semmivel,
s a „nincs”-nek éles karma van.
Akkor sem jobb, ha álltatom magam
s zenébe, borba bódulok,
hidegen józan én vagyok.
Mint a penge
éles az elme
hogy önmagát hasítsa fel,
s ha valami kincsre lel
bugyrában a pokolnak,
félretegye, hogy majd jó lesz holnap!
S ha nem, akkor sincs semmi veszve,
kiállni vele úgy se merne,
mert gyávává tette a harc
végén lapuló kudarc,
a megalázó vereség,
mikor a porba hullás már nem elég.
"Csak ami volt, annak van bokra
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra."
Ezt nem én – Attila mondta,
s holnapomat talán ez menti meg!
Hát hozzábújok – de már Ő is hideg.
6 hozzászólás
éles az elme—> innét az “az” szót kivettem volna
mikor a porba hullás már nem elég.—–>innét a “már” szót venném ki…….
de tetszik a vers, jók a rímek, és tudom milyen érzés……
üdv
“mint a penge,
éles elme…” nem , kicsim, nálam “az elme” éles :)))
Gyönyörű ,súlyos sorok…annyira szépek mindig a megfogalmazásaid, pl “derengő fénytől álmot koldulok”, mind egyediségedet mutatja, s versed minden során kicsit elmélázgat az ember…Örülök, hogy olvashattam!
Köszönöm a figyelmedet…örülök, ha tetszett.
Kedves Zsuzsa!
Mindegy hogy mi a látszat: hogy úgy vélhető, “viszont-dörgölődzöm”?! Hiszem, hogy Te nem — más meg gondoljon akármit!
Ezt csak most leltem fel, s el kell hogy mondjam Neked most azonnal: eddigi életemben mindösszesen négyszer volt ájulás-közeli katarzis élményem.
Ez most a 5.) !
(Csak a “társaság” miatt jelzem:
1.) Jiri Volker egy fiatalkori verse
2.) Jeles András: Angyali üdvözle c. filmje
3.) A Nap szinház társulat egyetlen előadása-filmje: 1789
4.) Jean Paul Mara üldöztetése és halála, ahogy azt a klemertoni elmegyógyintézet betegei előadják, de Sade márki betanításában c. darab a Nemzetiben)
Jó csapat ez!
Baráti üdvözlettel nihil
Kedves György!
Nem, viszont-dörgölőzésről szó sincs – bár az sem szégyen, más esetekben. Egyszerűen az van, volt, hogy nem figyeltem eléggé, nem láttam jelenlétedet, írásaidat egészen addig, amíg nem szóltál hozzám. És miután olvastalak, ezt nagy megtiszteltetésnek érzem. A társaság annyira jó, hogy nem is tudom, van-e keresnivalóm köztük, de most jól érzem magam 🙂 Köszönöm, barátsággal: Zsuzsa