Múlt

Szomorúan nézel vissza a múltba,
Fájdalmas emlékek zúdulnak sorra.
Ekkor döbbensz rá, hogy oly sivár a világ.
Vársz egy ölelést, egy biztató szót,
De csak a néma csend ölel, kegyetlenül.
Rémisztő kiáltásod nem hallja senki sem.
Mert akit szerettél,már rég messze ment.
Nem maradt utána, csak halk sóhajod,
Mit szobád fala néma sírba olt.