Egy nyári vasárnap reggel kamasz fejjel ültem az ágyon, széles vigyorral a számon.
Férfivá lettem azon a reggelen, a napot soha nem feledem. Elmúlt minden sóvárgásom, bárcsak tudná ezt a barátom.
De…!
Kedvem szegte partnerem, első szerelmi mesterem, ki félőn óva intett engem: jó kedvemet fojtsam magamba, mert köztünk a korkülönbség igen nagy!
„Jobb ha megtartod a titkodat, mivel a te barátod az én fiam.
Az anyukád sem örülne, ha kalandunk kiderülne! Azért küldött át hozzád, hogy figyeljek rád, segítsem a pótvizsgád.”
Elmúlt azóta sok-sok év, megmaradt a szép emlék. A pótvizsgákon átmentem, szerelemből is jeles lettem. Rég külföldön él már a barátom, a titkot most hát elmondhatom.
Így ezután, a komplexusom is nyíltan vállalhatom.