a robbanás isteni mivoltának elmulasztása undorít.
végletekig eszmehiányban futtatott magány.
egyszerre ismernénk el az egymásérti harcot,
ha biztos volnék hogy tündöklésben enyém a te arcod.
a lehetett volna és a lesz közé hígulva domborít
a felperzselő napszirt alól ásott kövű talány
tükörben az én felem már biztos úton feléd halad
de a másik oldalt te vagy; van-e ami közénk akad?