Ujjaim közt olvad a Nap
pírja táncol kezem fején
csorran omlón kacagása
pezsgő gyöngye ehhez kevés
lelkem néha megvan mázsa
amíg bódít csillog mesém
édes élet tán pofon csap
enyém lesz a fényes verés
lángot szór a dühödt szikra
bántó szóra így reagál
nem ördöngös ennek titka
ordibáló ha megtalál
hűs szavakkal csitítható
csillanóan vad haragja
jól nevelt lesz cirógató
mélyre ásott gyilok kardja
ujjaim közt olvad a Nap
örömkönnye mosódik szét
hullámzása ringón kaptat
védi a vágy protézisét.
2 hozzászólás
Kedves Edit!
"Ujjaim közt olvad a Nap", "védi a vágy protézisét" – le vagyok nyűgözve.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Nagyon örülök neki, megtisztelő a figyelmed!
Szeretettel: Edit