ne tudd meg soha, ki írta
e fáradt álmokat
ki szemedet imádta
szívedet szerette
annak emléke legyen
hármas koporsóban
a Tiszába temetve
ne tudd meg soha
miért sírt a poéta
ha látta mosolyod
könnyektől pirosló szemedet
emléke legyen áldott
annak is, aki imádott
annyi álmatlan éjszakán
ne tudd meg soha
ne érezd szívedben
az élet milyen mostoha
azzal ki szeretett
és ezerszer boldog volt
mert veled találkozott
ne tudd meg soha
ki fogta kezemet
ha töröltem könnyedet
legyen az én titkom
amit magammal viszek
a Tiszába temetve
hármas kopsóban
6 hozzászólás
Megkapó sorok, ügyes Attila legendával ötvözve.Grt.Z
Fájón szép sorok. Viszont a “tudd” felszólító módban van, javítsd mindenütt két “d”-re.
A szerelem magántulajdon, a “tárgya” változó. A szerelem örök a tárgya halandó. Lépj tovább! A versed szépen búsul.
Üdv
Gábor
Köszönöm a megjegyzéseiteket, hasznomra válik. A felszólító módot egy kivételével magam sem tudom, hogy néztem el. Köszönöm az árgusszemű Netelkának, kijavítottam.
A címben nem sikerült 🙂 A fene az árgus szemembe 🙂
Öreg vagyok, szórakozott vagyok. Köszönöm.