Néha pöröl a szív

Néha a szív pöröl önmagával,
mert oly’ könnyedén becsapható,
egy kedves szó édes mámorában,
gyanakvása gyorsan feloldható.

Befogadni egyre többet vágyik,
jóból az eleget nem ismeri,
szeretlekre vár kicsordulásig,
pitvarát örömmel telíteni.

Dobbanása boldog lüktetéssel,
válaszol bent minden egyes szóra,
elhiszi, hogy nem jár büntetéssel,
hogy érzése nem lelhet csalóra.

Mégis, mégis csalódni kénytelen,
mert a szív sohasem tanítható,
életünk ha szürke és fénytelen,
a szeretlek szóval javítható.

Aztán újra csapdájába esünk,
mintha nem győztük volna kivárni,
megint boldog szerelmesek leszünk,
jobbat nem is akarunk kívánni.

Összedőlhetnek hidak előttünk,
elválaszthat a mérföldek sora,
éghetnek a lángnyelvek köröttünk,
vágyunk meghalni nem akar soha.