Kiáltok a szélben,
kereslek mindenhol,
szakadt zsebek mélyén,
kamrában a polcokon,
leesett egy cserépedény.
A zaj ébreszt fel ,
tudatot költöztet belém,
nem akarom,
hisz érzem,
végleg elmentél.
Nem akarom…
Szerző: Ötvös Németh Edit
Szerző: Ötvös Németh Edit
6 hozzászólás
Kedves Edit! Szomorú érzéseket fogalmaztál meg ebben a versben. A címe is jó. Nem akarom. Nem akarom! -hányszor mondom/mondtam én is ezt a három szót! tetszett!!! szeretettel üdvözöllek. én
Bödön,kedvességed előtt leborulok, hisz kapok itt én hideget meleget, pedig még csak bölcsödés vagyok a kategoriában.
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
Az alap érzés végig ott lebeg, ez jó. A két strófa, mivel két külön világ, jobban elkülönülhetne a forma szintjén is. Sőt az 5. sort kimondottan kiemelném. Ez a vers külleme szempontjából lenne fontos, ami erősítené a mondanivalót.
Anno egyik okítómtól kellett megtanulnom a túlmagyarázó szavak elhagyásának "művészetét". Nagyon nehéz volt, hónapokig szenvedtetett, átnézette az addigi verseim nagy részét, hogy mit tudnék másként, rövidebben írni, hiszen a hétköznapi nyelvhasználat során a teljes magyarázatra törekszünk, azonban egy versnél tudni kell szanálni egyértelmű, vagy majdnem egyértelmű szavakat ahhoz, hogy az olvasó is belekerülhessen a versbe. Kicsit gondolkodnia kelljen.
A második strófa ennek tükrében lehetne akár két rövidke sor is.
Ezzel nem azt mondom, hogy ez a helyes út, ez egy út. A sajátod egy másik.
Kérdezted melyik tanítót kövesd. Azt akit elfogadsz, legközelebb érzel, hajlandó vagy tőle tanulni és tud tanítani.
Tisztelettel:
Mákvirág
Köszönöm Kedves Mákvirág a véleményedet. Megfontolom.
Üdvözlettel: Edit
Drámai!
A lélegzetem is elállt!
Kedves Edit!
Szeretettel:
Ildikó
Ildikó megtisztelsz véleményeddel.
Kôszönöm!
Edit