vajúdtam az éjjel
izzadt percek múltak nyomtalan
súly taposta méhem
a csend zajtalan
hulló gyöngye
pörkölte az időt
végtelen körökre
fájdalom mint izzó penge
borosta hegyére ült
velem voltál
mint annyiszor
citromot csavartál kendőre
robbant bennem a kín
szűkölt minden erem
összpontosított a levegő
be-ki fújta tüdőm
horpadt ereje
mikor magába fogadott
a gyötrelem
parttalan tengerben
megszületett az élet
14 hozzászólás
Kedves Edit!
Akár álom volt, akár valóság, akár gyermek született, akár egy alkotás, vagy más, de nagyon jól sikerült ez a versed.
A jelzők kitűnően visszaadják a vajúdás kínjait, és a végén a feloldozás, a születés csodás pillanata a feloldozás, a teremtés erejével hat.
Judit
Nagyon szépen köszönöm Judit! Kiszakadt belőlem…
Kedves Edit!
Nagyon jó!
Mint az utóbbi írásod,ez is nagyon megfogott!
Tetszik különösen,hogy egy szó sincs hiába!
Elísmerésem!
"megszületett az élet"ezt csodásn írtad le!
Szeretettel gratulálok:sailor
Köszönöm Salior!
Szia Edit.
Ugye én olvaslak máshol is 🙂
Remek alkotás, nem ragozom egyetértek Judittal 🙂
Szeretettel olvastalak : Zsu
Köszönöm Zsu!
Köszönöm, hogy olvasol máshol is!
Én iiiiiiis! 😊❤
Ölellek!
Születés, teremtés, alkotás – mindezek kínnal, verejtékkel, gyötrelemmel. A "test eredendő megrázkódtatásai" Remek, Editkém! Szeretettel üdvözöllek: én
Köszönöm Bödön!
Baráti ölelésem!
Szia! Ebben a születésről szóló versedben- legyen az gyermek, vagy egy írás- ott van a fájdalom, és egyszerre megszületik az élet- Tetszett. üdv hundido
Köszönöm Hundido! Örülök, hogy tetszett! ❤🌹
Minden szülés fájdalommal jár, még az öröm is!
Szeretettel
Ica
Igen Ica! Ölellek. ❤
Editke, ez nagyon kifejező vers, szinte érezni a szülés kínjait.
Szeretettel: Kati
Nagyon szépen köszönöm Kati! Kíváncsi leszek mi lesz a sorsa. ❤❤❤