Öreg prímás

Ücsörög az öreg prímás az árokparton,
régi csipketerítő fekete meghasadt kardon.
Átaludta a hajnali részeges pirkadatot,
asszonykája jár eszében csillagokon nyugszik.
Árván suttogva poharán az ég felé kúszik,
a fűszálak kergetőznek szél dalával érve.
Sapkájával messzire gyalogolt odakünn a réten,
pitypang danolászik elpihent bokrok mögül.
Öreg prímás a szénakazal tövében hegedül,
elsuhant nyári bálba szalad fiatal lelke.
Ráncos mókás arany egyetlen szerelme,
őszi napsugár cirógatja a mézeskalácsokat.
Csillagokon át hegedűjén kéklő holdat.