Nem vágytam én gazdagságra,
így éltem le életem,
azt hittem, ha gyűjtögetek,
vénségemre lesz nekem…
Élhetek majd méltósággal,
nem szorulok másra én,
két fiamat segíthetem…
de ez mára csak remény.
Ne vegye el tőlem senki,
öregségem zálogát,
ezért éltem, átdolgoztam
sok álmatlan éjszakát!
Hová viszik, kinek adják,
ki dolgozott meg érte,
meg sem érem majd azt a kort,
mikor jutna felébe…
Vegyétek el mindenemet,
még csak kétszer adóztam,
bár a szívem Magyar marad,
sok mindenben csalódtam…
9 hozzászólás
Kedves Tibor!
Azt hiszem, sokakat foglalkoztat most az általad megfogalmazott kérdés. És Veled együtt sokan csalódtak/csalódtunk. De igen, azért mégis Magyarok vagyunk. Fel a fejjel:) Tetszik a versed. Szeretettel Rita
Kedves Rita! Sajnos ez van, én így érzem.
Köszönöm, hogy meglátogattál és értékeltél.
Szeretettel: Tibor 🙂
Jó vers, sokak gondja szól belőle.
Szia Tibor! 🙂
Csatlakozom. Politizálni tilos, nem is teszem. 🙂
Ritmusos zálog van a tarsolyodban, még ha csalódtál is. Nézd a pozitív oldalát! 🙂
Írtál egy frappáns verset, ami anyagilag nem segíti a fiaid, de büszkék lesznek rád. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin kedves!
Igen megírtam, mert kijött belőlem. Nem politizálok én sem, de néha így érzem. Aztán újra bízok egy szebb jövőben. Hátha a gyermekeim megélik…és talán tényleg büszkék is lesznek rám.
Mint én is a szüleimre…
Szeretettel. Tibor 🙂
Kedves Irénke, köszönöm szépen a véleményedet és hogy olvastál.
Szeretettel. Tibor 🙂
A számból vetted ki a szót..!
Tetszett a versed, a gondolataiddal nem nehéz azonosulnom..
Aranyos vagy, örülök, ha tetszett.
Szeretettel: Tibor 🙂
Szia Tibor!
Nekem ez csemege volt. Egyszerű, de sokatmondó. Kivételes ritmusa van. Akár énekelni is lehetne. Szóval…, tetszett nagyon!
Barátsággal
((Zoli