ÖRÖK MÁMOR: pucér szem fény-gyümölcse,
zörgő koponyán magvára aszottan lóg alá,
e világi templomok : korcsmák harangnyelveként,
fagyfehér arcokra ver, tetovál veres alkohol-intarziát;
lassú-kéken lobog, akár a kandeláberben meggyújtott Halál.
A testek orsójáról elindul nap mint nap egy szál,
a számtalan fonál párhuzamosan a végtelenbe fut,
míg ki nem ürül a Szent Grál s el nem porlik szádban a nyál.
És csak milliárd fényévnyi száguldás után jön el,
az első és egyben a végső, az ÖRÖK TALÁLKOZÁS.
8 hozzászólás
"lassú-kéken lobog, akár a kandeláberben meggyújtott Halál."
Kiemeltem ezt a sort, mert tetszik nekem a megfogalmazás…
Nem tudom, milyen a halál (szerintem lila), de még senki sem mondta el igazán, hogy milyen volt a halál…
nem tudom, hogy meglehet-e gyújtani kandeláberben… de biztosan sokáig és lassú-kéken lobogna szerintem is…
Mi mást is tudna tenni egy égő halál? Aztán, ha a konkrét halált kiváltó okra, az alkoholra gondolsz… nos, az is kék színű…
Kedves Ágnes!
Ha lila lenne a halál, akkor ebben a versben "lassú-lilán lobogna"- alliterációnak jó volna(talán egy kicsit sok is lenne), de hát kék a cudar, ezért így marad.
Köszönöm az öt csillagot, örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel üdvözöllek:SzJ
Jó megegyezhetünk, a te halálod kék, sőt lassú-kék… az enyém lila… az aranyfényű halált pedig meghagyjuk pl. azoknak, akik álmukban szenderednek örök létre…
nem is olyan régen olvastam, hogy van, akinek piros halála van… az igazi Fradi drukkernek pedig biztosan zöld-fehér :))))))
Nem tudom, illik-e ilyesmivel viccelődni… de most még tudok… de megígérem, hogy miután a halál eljött (hozzám természetesen lilán) azután már jó-kislány leszek, és nem fogok…
Kedves Ágnes!
Akár kék, akár lila, akár piros, akár arany( ne adj Isten zöld-fehér)- csak minél később jöjjön.
Szeretettel üdvözöllek:SzJ
Szia János!
Öt napja foglalkoztat ez a vers. Örülök, mert kedvelem az olyan műveket, amelyek gondolkodásra serkentenek.
Megpróbálom értelmezni a magam feje szerint, tehát azt írom le, amit itt kaptam.
A keret között, ami a címben is foglaltatik, igazán lényeges dolgok zajlanak: a világi élettől az Öröklétig terjedő gondolatok, sőt maga az út.
Számomra az első rész az evilági bujaság szimbóluma, ami finoman átsiklik a Purgatóriumon keresztül vezető "örök találkozás"-hoz. Köztesen benne látom az üveges, "mindentbánó" tekintetet, ami próbál elszakadni a földi valóságtól, kétségbeesve keresve az utat az Öröklét felé.
A halál tényleg lassú-kék, mint hogy az élet is, csak más árnyalatokkal.
A verset "mea culpa" alapon olvasgattam, tulajdonképpen azért is térek ide annyiszor vissza, mert valahogy azt érzem, hogy itt válaszokat találok olyan dolgokra, amiket eddig csak keresgéltem.
Köszönöm, hogy olvashattam! Igazán jól sikerült! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Én köszönöm, hogy olvastad a verset. A versnek nincs titka előtted. Valóban az Örökkévalóság felé mutat, halad a vers.Nagyon eredeti olvasatát adtad a versnek.
Nagyon-nagyon köszönöm, hogy megírtad véleményedet.
Szeretettel:SzJ
Kedves János!
Nem szokványos sem a versed nyelvezete, sem a versed formája. Egyedi a stílusod, és ez nagyon is dicséretes!
Gratulálok ehhez: Noémi
Kedves Noémi!
Köszönöm gratulációdat.
Üdvözöllek:SzJ