Ma ez lesz a szó
amit kottámra írok.
Nem mutatok már érzéseket…
Mindent magamba sírok.
Elbúcsúzom,
mert csak így lehet.
Csak így lehet, ha vége
annak miről azt hivém, örök.
Lássuk,
vajon elég-e?
örök-mécses
Ma ez lesz a szó
amit kottámra írok.
Nem mutatok már érzéseket…
Mindent magamba sírok.
7 hozzászólás
második versszakból hiányoznak szavak, én így érzem.
De ha kötekedni szeretnél, akkor ideírom jajszavaim.
ehun (jaéspersze nem gyanakvom szürrealista stílusváltásra, hiszen az első versszak egészen egyszerűen értelmezhető, ezért tételeztem fel magamban a második versszak ugyanilyennagyonkönnyenérthető mivoltát)
Elbúcsúzom,
mert csak így lehet. (itt jön a kérdés, hogy “mit lehet így? elbúcsúzni talán…”)
Csak így lehet, ha vége
annak miről azt hivém, örök. (de itt szembesülök a válaszom hülyeségével)
Lássuk,
vajon elég-e?
vajon elég-e ennyi kritika.
Válaszod üzenetbe írd, ha írsz, hogy elolvashassam, mert általában nem tudom megnézni itt. Persze, ide is bemásolhatod a magyarázkodást, ha ki akarsz tűnni “milyen ügyes költő vagyok” címszóval, bár téged magabiztosnak véllek – és tehetségesnek, ámbár rossz szeműnek.
Várom válaszod, de ha nem írsz, elfelejtlek.
Örvendek, Kedves Pál!
Végre egy bátorabb kritikus!
Igen, valahogy így kell ezt. Ha valami nem tiszta, akkor rákérdez az ember. Ha pedig a szerző nem nyafogós, akkor bizony válaszol (ha tud) vagy ha nem, hát legalább alkalma nyílik rálátni hibájára, hibáira.
Most dolgom van, de hamarosan igyekszem – nem minden alapot nélkülöző – kérdéseire választ adni.
Tisztelettel, I.B.I.
Na, nézzük!
A vitatott értelmű sorok:
“Elbúcsúzom,
mert csak így lehet.”
A lírai én búcsút vesz a szeretett személytől, mert úgy érzi (Itt még. Figyelem!), hogy csak ez az egy megoldás létezik. (Finis amore).
Csak így lehet, ha vége
annak miről azt hivém, örök.
itt továbbvisz, kiegészít (a kettőzésnek hangsúlyozó, megerősítő, meggyőző szerepe van) hogy a szerelem értelmét vesztette ha az nem tart a sírig.
Magyarabbul: Ha nincs viszontszeretés akkor tovább kell tudni lépni.
Lássuk,
vajon elég-e?
Ez a cifrább sor! Mint azt te is észrevetted kedves Pál és fel is használtad a benne levő kettősséget.
Itt ugyanis – burkoltan – azt kérdezi a szerző a kedvesétől, hogy vajon tényleg vége van-e? (lásd, zárójeles figyelem!)
Az elég-e? kérdés tehát arra irányul, hogy a kettejük által gyújtott örökmécs, vajon tényleg örök-e avagy elég, ehamvad idő előtt?
Persze ennél tartalmasabb a vers. De ez végsősoron az olvasón is múlik.
Választ levélben írtam. Ja meg még a levélben oda lehetne biggyeszteni, hogy “leválaszthatóbb lenne az uCCSó 2 sor, ha külön állna”. Úgy értelmesebb a levelem.
Válaszoltam. Köszönöm.
Igen, elképzelhető.
Az üres sor sem teljesen üres,
mint tudjuk. 🙂
Köszi mégeccer.
Ja, had rezignáljak a “milyen ügyes költő vagyok” féle mondatodra:
Mi az hogy!
Nagyon is! 🙂
Üdv. I.B.I.
egy d lemaradt.