Ősszel pihen a természet,
lágyan símogat a napsugár,
be jó lenne, ha megint itt lenne a nyár!
Fázósan repkednek a verebek,
a napocska már nem melenget.
Lehullanak a falevelek,
szőnyeget terítenek,
jó benne járni, hemperegni,
szeretek benne elfeküdni.
Érzem az ősz illatát,
a kertek alatt füst gomolyog,
szőlő érik, must csorog,
s most én is boldog vagyok.
5 hozzászólás
SZép őszi vers. Tetszett. Üdv.: Túri I.
Köszönöm a véleményedet.
…..bohókásan vidám versed nagyon tetszett:):)….szia:)
Olyan kis gyerekes és ez teszi széppé… sokszor nem látjuk a gyermeki dolgokat és úgy próbálunk boldogok lenni, pedig csak így lehet igazán! 🙂 grat! üdv: nati
Szia!
Benne van versedben az a játékos hempergés, az avar illata, és a megújulás lehetősége…SZÉP.