Vásznát teríti az alvó ég felém,
ecsetem mártom elmém rejtekébe.
Pulzáló csillagokkal szegezi fel,
sápatag paletta holdudvar fénye.
Bóklászó felhőfüst úszik be lassan,
testetlen lélek, köd szülte bús szellem.
Kondenzcsíkomat hiába húznám rá,
esélyem sincs előjogával szemben.
Pedig elmém s lelkem bugyrába mártom
óvatos ecsetem, másnak mégis paca,
nem flitter, púder, nem rózsaszín álom,
agyagkatonák menetelő hada,
mit a császár inkább mélyre eltemet,
ne tiporjanak édeni kerteket.
11 hozzászólás
Különleges vízió, különleges képekkel. Kiváló!
Köszönöm, Szusi!
Szia Csaba! 🙂
Végre egy nekem való forma, élvezkedhetek! :)))
A cím megfogott, mert festészetre utalt. Szonett terén vannak ismereteim, de még hiányosak. Dolgozom rajta! 🙂 Hééééé! Az egyik sorban tévesztettél, mert 12 szótag lett! 😀 Az óvatos ecsetednél történt ez a baki. :DDD Érdekes ez a modern szonett. Élvezem, már a forma miatt is. 🙂 A rímek érdekesek, mert egyik sablonra sem tudtam ráhúzni, bár én is tanulgatok még. 🙂 A rímeket tekintve elbizonytalanodtam. Tán tudsz olyan formát, amit én még nem? :O Ki vele! 😀 A quartináknál se Petrarca, se nem Shakespeare. Se nem nem tudom kicsoda. 🙂 A tercináknál az első Petrarca, a második nem tudom, tán valami új. 😀
Te jössz, nagyon sokat kérdeztem. Ugyanakkor élvezettel olvastam, mert ez nekem fantázia-szonett. 😀 Szeretek itt lenni, mert mindig veszed az adást. 😀 Tényleg te jössz! 😀
Szeretettel: Kankalin
:DDD Jujjjuj! A jambusokat elfelejtettem az előbb! Arra figyelj! :DDD
Remélem, veszed a vicces komolyságot és a komoly viccelődést! Ez tényleg komoly, de viccesen. 🙂
Kedves Csaba!
Mindig örülök, ha szonettel találkozom, s mindegyik mond valami újat. Lehet, a Tiéd is, mert az én ismereteim mások. Persze, lehet, csak azért, mivel én régen tanultam a verstant, nem mostanában. Ezért az ismereteimet újból gyűjtögetem, azonban a rímek ilyen állásával eddig nem találkoztam. A szótagokat nem számoltam, engem rímek másféle elhelyezése indított találgatásra.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Csaba, ez nem hagyományos szonett, de a modern szonettformában nagy költők állítólag már mindent megengedhetnek maguknak…:))
Én nem is foglalkozom azzal, szonett-e vagy nem.
Inkább a tartalom…melyben azt mondod el, képeiddel, verseiddel, véleményeddel nem festesz rózsaszín álmokat, az nem a Te világod. Inkább eltemeted mélyre az őszinte véleményt,…stb., hogy ne bánts meg másokat…
Ez kedves és szép gondolat, feltéve, hogy el bírod viselni…:)))
Tetszett a versed. Összességében is.
Igazság szerint az időmértékes verseléshez egyáltalán nem értek, a jambusok nekem japán gyümölcsfák. 😀 Verstanból pótolnom kell a hiányosságokat. Ami a rímképletet illeti: a két négysoros elkészülte után döntöttem úgy, hogy akkor lesz még 2 háromsoros, szóval addig azért nem ABAB, hanem ABCB a rímképlet. Ezért pár kicsit hasonlít a szonettre, mégse lehet igazán annak nevezni. Mondom, a jambusokról nem is beszélve, ezért nézzétek el nekem, hogy amik eddig fent vannak "szonett"-féle valamik, azok ilyen silány valamik.
Nem hinném, hogy azokon kívül akik ebből élnek valakinek is felróható igazán ha nem a leirt forma szerint pattognak a rímek. Miért-is, mert az első szonettet iró költő talán nem is tudta, hogy szonettet alkot, megalkotta, aztán jöttek akik szabályba foglalták és figyelik szigorúan. A forma azonban csak felszín és tartalom nélkül üres keret mi kép nélkül csak ipari alkotás.
Nekem itt a tartalom tetszett igazán.
Köszönöm, Skorpio! Persze ki tudja, egyszer talán eljön az idő, amikor épkézláb szonettet is össze tudok majd kovácsolni. 😀 Szonettkoszorúmat nem is merem ezek után reklámozni, jópár hibát vétettem ott is. :S
A fantáziád baromi jó.Tetszett.
Köszönöm, hogy olvastad a versem.