Papírbölcsőben papírgyerek,
kezében papírcsörgő csereg.
Papírmamáján papírkötény,
papírbátyja kis papírlegény.
Papírpapája a papírszabó,
Kinek ruhája, papírzakó.
Papírasztalán papírköteg,
ebből szab papíröltönyöket.
Papírpolgárnak papírruhát,
papírpapoknak papírcsuhát.
Január van, épp papírhava,
Hűvös kis lakjuk papírfala.
A papírcsaládfő begyújtana,
fellobban hát egy papírgyufa.
Papírgyufa, ám valódi láng!
… hamuvá vált egy papírcsalád.:(
18 hozzászólás
A végén van fordulat. De nekem egy kicsit monoton. Jó ötlet. Gratulálok!
Az ötlet jó, de az eleje nem tetszett igazán…a vége fördülékenyebb(legalábbis nekem):) de egészben véve aranyos lett:)))
szerintem nem monoton az eleje, sikerült elkapni és papírra vgetni az ihletet! gratu!
szerintem ez nem szomorú…nekem az jön le, hogy papíremberek=igazi emberek, és buta mind a kettő!
amúgy irigylem az ötletet!:)
“amúgy irigylem az ötletet!”
Köszi. Mással is megtörtént! 🙂
sziv. sziv. sziv.
bocs, de muszáj volt
🙂 🙂 🙂
Tényleg muszáj volt. Nem hibáztatlak. .o)
böngészgettem a verseidet, és eddig ez állt a legközelebb hozzám, olyan bolondos, ahogy ismételgeted végig azt a papír szót, aztán a végén lecsap a szörnyű valóság. nagyon jó, tetszik.
Köszönöm szépen, ZéZsé.
ez rendes tőled, modhatni lovagias….
???
A reakcióra érted?
Ó, micsoda befejezés. Nagyon hatásos, főleg az a szomorú arc a végén. 🙁
Igen.
Néha nem is tudni melyik fáj jobban, ha egy illúzióban csalódunk vagy a valóságban.
Én tudom, mert már tapasztaltam, bár kicsit régebben, csak még nem jutottam el odáig, hogy leírjam.
Üdv.: Dorina
Teljesen olyan, mint egy Andersen mese… 🙁
Hm. Tényleg.
Gyufaárus kislány.. 🙂
Elővettem a papírzsebkendőmet…! 😉
Nagyon jó versike! Grat!:)