PC-szerelem (Hölgy egy társas lapról)

PC-szerelem
(Hölgy egy társas lapról)

Kissé tudok már angolul,
úgy-ahogy értselek,
képernyődre ha fény tolul,
így köszönök neked:

Fogadd szerény üdvözletem
e csendes éjjelen,
szobámban te vagy mindenem…
Tündökölj fényesen!

Barátom légy barát helyett,
kit régen várok én,
reménykedem, hogy majd a Net
elhozza kék egén.

De addig is segíts nekem
legalább hajnalig,
maradjon álmomban velem
száz kattintásomig!

Hűségesen ápollak én,
és „karbantartalak”,
csak vágyaim hírkábelén
küldjek barátomnak,

az igazinak – egy „ímélt”…
Ezért most megbocsáss,
nem jól mondtam imént.
Maradj csak szürke társ,

hisz minden on-line-kapcsolat
áramtól s tőled függ,
s ha elszállna a gondolat,
kattintom billentyűd,

már röppen is a drága szó
a képre írott vers,
új klippel frissült videó,
mit a Google-tól nyersz.

Igen, a barát Ő lehet
Vonal túlsó végén…
Érzem, már nem mondhat nemet,
ikonból látom én.

Habár e sok jel annyit ér,
mint sok valódi szó,
mely száján hallhatón kifér,
mégsem megnyugtató!

Őszintesége nem szilárd,
kopott frázis talán,
nem szállna túl egy kézfogást
új élet hajnalán.

Nos, akkor társ vagy jó barát
Vagy te, számítógép?
Vagy számító – nem látva Mát –
én lettem…Profilkép

máris messzire dobható,
hisz nem lehet hamis,
és réges-régen tudható,
Ő is csak annak hisz,

ki ha mindent azért nem is,
de azt a keveset,
amit gondol, amiben hisz,
elküldi most – veled!

Tehát maradj PC-barát,
mert csak Őt várom én,
hű gépi lelked járva át,
képernyőd szőnyegén!

Te majdnem érző gép, maradj
puha kezem alatt,
szerelmemhez új erőt adj
s valódi társakat!