p uhán és csöndben illan el a perc
i tt hagy az emlékek romjai közt
l obban, mint láng, ha az égnek ered
l ebegő pernye a parázs fölött
a kár a szellő, úgy szalad messze
n élkülem a meg nem élt varázslat
a jtó csukódik, halkul a zene
t ávolról int a tegnap a mának
2 hozzászólás
Gyönyörű költemény! Rövid, velős, és szép. Köszönöm Neked, hogy olvashattam.
Én köszönöm a figyelmed és elismerésed!