Reggeli báj

Egy elszalajtott percet
csak szemem örökített meg,
Az udvaron álltam,
szemem bujkált a lilaakácban,
Nagyon szeretem,
minden titkát keresem.
S lám a feketerigó is kémleli,
helyét, benne hol leli.
És én csak csodáltam,
ahogy ott csipkedet,
az ág ringón billegett
alatta a fürt büszke lett,
bűvölte kis madarát
ki beszívta illatát.
Egy pillanat,
várj te kis falat!
Hozom a gépemet,
Megörökítelek.
És én szaladok
hanyatt homlok,
a gépért rohanok
De a kis rigó,
a folyton szárnyakon illanó,
mire ki értem,
hűlt helyét leltem.
A kép így csak fejembe létezik.
Boldog titok, s ha kérdezik
a lilaakác titkát
Hát közéjük sorolnám
a rigó,billegő farkát.