Régi álmok, régi tájak
Síromból engem visszavárnak.
Hatalmas tél most a szívem,
Nagy viharok búját érzem.
Szemem lassan összezárul,
De az ajtóm zengve tárul.
Felülök hát, s nézem, ki az.
Régi emlék, és új tavasz.
Kérdem tőle: "Mi szél hozott?"
"Régi hazád megváltozott.
Más az ember lába nyoma,
Ki otthonodat feldúlja."
Azon nyomban útra kélek,
Várnak rám a rút emlékek.
De most talán rútabb e sors,
Mely miatt lelkem most torz.
Lassú az út, rügyet fakaszt
Köröttünk tél, velem tavasz,
Jégvirágok, reménysugár,
Ébredj népem! Ébredj hazám!
Halad a szán, olvad a jég,
Kezemben fegyver, ébred a nép.
Szikla mögül vándor lép elő,
István! Koppány! Magyarok!
Veletek az erő.
Véget ért a csata. Csend, nyugalom, vér,
Talán ez az egész ennyit mégsem ér.
De a sötétből egy kéz felém nyúl,
Nyögés hallik, puffanás, ahogy fej a porba hull.
S ott van régi barátom,
A népem, a családom, életem, halálom.
Egy nagy fa árnyékából tavasz lép elő,
"Ugye megmondtam barátom, bennetek az erő."
Könnyes szemmel csókolom illatos kis kezét,
Öleléssel halmozom, nézem félénk szemét.
Végül pedig nyitom számat a szóra,
De elakad a lélegzetem, érzem, üt az óra.
Tekintetem körbehordom utoljára köztük,
Nekem itt ért véget az út, de legalább győztünk.
Érzem, erőm elhagy, szemem fénye kihúny,
Avar szagát érzem, új ország fénye gyúl.
Régi álmok! Régi tájak!
Az érzések már nem fájnak.
Hagyjátok végre lelkem
E sírban nyugodni csendben!
3 hozzászólás
Szia! Örülök, hogy olvasóból magad is íróvá avanzsáltál! Mellesleg jegyzem meg, hogy nem írhat az, aki előtte sosem olvasott! Ezzel a verseddel kezdtelek olvasni Téged. Nem rossz vers ez, csak kicsit még összeszedetlen. (Egyébként mióta írogatsz?) Például a ritmika, szótagszám, sorok száma, ilyesmi, formailag, tartalmilag csak egy bukkanóra akadtam: hogy kerül István _mellé_ Koppány…?
Volt viszont egy nagyon jó sorpár, méghozzá ez:
“Tekintetem körbehordom utoljára köztük,
Nekem itt ért véget az út, de legalább győztünk.”
EZ _tényleg_ jó. Számomra azt vetíti előre, hogy fogunk ám még itt csodékat látni! Tudom, hogy “van még ott több is, ahonnan ez jött!” Alig várjuk őket.
Üdv! 🙂
Zsázsa
Heló!
Ez az első versem, de ennek sem csak az a lineáris történet a lényege, ami külsőre látszik.
Koppány mellé úgy kerül István, hogy mindkettő magyar, mindkettő érdekei azonosak, csak a nép Istvánt választotta. Vannak, akik szerint egyik jó, másik rossz, ez hülyeség. Ráadásul ez kis utalás is rá, hogy a haza érdekei az egyén érdekei elé helyezkednek.
De köszönöm szépen, hogy pozitívan értékelted a művem. 🙂 Bevallom, semmi érzés nem volt, ami alapján írtam, ez szinte teljesen fiktív. Még van pár művem, most töltöm fel őket, és majd még születnek, örülnék neki, ha azokat is elolvasnád. 🙂
Ja és akkor már elmondom, nekem leginkább a “Tavasz”, mint személy tetszik legjobban. ;D
Most ahogy nézegetem a postaládámat, hogy mit lehet törölni a régi levelek közül találtam rá egyre tőled, amiben a lenti hozzászólásomra reagáltál 🙂
Szóval itt vagyok megint és nézem, hogy van ám azóta mit olvasni tőled bőven! Pótolom is a mulasztást rögvest. Véleményem tartom, amit a tartalmi kötözködésemre válaszoltál, megértettem, sőt tul.kép. egyetértek vele, szóval ez az István-Koppány páros, és, mivel írtad, hogy ez volt az első versed, gondolom, hogy azóta még jobbak is vannak, úgyhogy megyek és kersek is párat. 🙂
Üdv
Zsázs