Ringass még, Anyu…
Most is az a nyeszlett
béka vagyok, mint oly sok éve…
Ugyanazzal a vaksi
szemmel nézek most is
hunyorogva a fényre,
ugyanúgy levegőt
markolna kezem,
s lilára sírnám az arcom,
ha nem lennél itt –
még most is – velem.
Ringass még, Anyu,
Neked a legdrágább vagyok,
hiszen az anyák angyalok,
és sérthetetlenek,
megbocsájtanak,
bármit is teszek…
Ringasd még, Anyu,
megvénült gyermeked,
mert már csak Neked lehetek
az, ami voltam, síró-nevető,
életre való jövő…
3 hozzászólás
Mennyira igaz mindez! Nagyon jó verset írtál. Gratula!
Köszönöm!
Igazán szép, megható, gratulálok.
Üdvi:d.p.